A víz körforgása

A hidrológiai ciklus talán a Föld legmeghatározóbb természetes folyamata. A víz különböző halmazállapotaiban folyamatosan cserélődik a felszíni és a felszín alatti közegek, illetve a légkör között. A hidrológiai ciklus táplálja azon erőket, amelyek a legtöbb természetes folyamatot működésben tartják. Ilyen például az időjárás, vagy maga a földi élet.

A körforgásban résztvevő víz a következő tárolókban raktározódik: a légkörben, az óceánokban, a tavakban és folyókban, a gleccserek és hómezők formájában, illetve felszín alatti vízként a talajban, kőzetek repedéseiben.

A víz vízpára formájában kering a légkörben a szél segítségével. Amikor a levegő lehűl, a vízpára kicsapódik a felhőkben és lehull a Föld felszínére eső, hó vagy jég formájában. Azután, hogy földet ért, a víz többféle módon tározódhat, mielőtt a napsugárzás közvetlen vagy közvetett hatására visszajutna a légkörbe: felvehetik a növények, tározódhat felszíni vizekben, felszívhatja a talaj, de a gravitációs erő hatására mélyebb rétegekbe is eljuthat, ahol hosszabb ideig – akár évszázadokig, évezredekig – tartózkodik. A felszín alatti víz egy része visszakerülhet a felszíni tározókba magasabb területekről, lefolyás útján (pl. hegyi források, patakok közvetítésével, amelyek alapvízhozamát a felszín alatti táplálás biztosítja). A felszínen lévő víz közvetlenül a párolgás (evaporáció) során, míg a növények által felvett víz a növényzet párologtatása, vagyis transpiráció során kerül vissza a légkörbe. Ezt a két folyamatot együttesen evapotranspirációnak nevezzük. Az evapotranspiráció végbemenetelének kedvez a szárazság, a napsütés, a magas hőmérséklet és a szél.

Míg az aszály és az árvizek komoly hatással vannak az emberek életére, addig ezek a jelenségek a víz körforgásában, a különböző természetes tározókban raktározott víz mennyiségében csekély változást okoznak.

A természetes vízkészletet hasznosíthatóság szempontjából két nagy csoportra osztjuk: a hasznosítható és a nem hasznosítható készletre. A hasznosítható víz mennyisége folyamatosan ingadozik. A felszín alatti víz szintje akkor csökken, amikor a párolgás, a növények párologtatása és az élővilág igényeinek kiszolgálása (együttesen: kiadási oldal) meghaladják a csapadék mennyiségét, növekedése pedig akkor következik be, ha a kiadási oldal alatta marad az utánpótódásnak.